Lifestyle Thoughts

Sexism begins in the toy store

I can vividly recall a memory from when I was 7 and I visited one of my childhood friends. I remember being really shocked when I saw him playing with Barbies. What’s wrong with him, I was wondering back then, why isn’t he playing with trucks and other toys boys are supposed to play with? Even though I spent half of my childhood playing with Lego and building bunkers in the backyard with my best friend, I was a girly girl who enjoyed playing with Barbies too. I was shocked. I’ve never seen a boy dressing up Barbies before. I saw boys aggressively playing with dinosaurs and cars and guns during my kindergarten years. But never with dolls. I didn’t understand the whole situation and I remember growing up and still talking with my friends about him, saying that he probably liked guys. He actually grew into a straight man who likes girls as much as he liked Barbies.

The truth is boys like Barbies, and girls like cars, at least until we and the marketing strategies teach them they shouldn’t. We can’t deny that the toy industry is making a lot of money by gearing their products towards certain genders. Walk down the girl aisle, and you will see pink mops with mop buckets, pink kitchen sets, purple iron sets and even real-life sized pink hoovers for the true fashionistas out there.

Now walk down the boy aisle and you’ll find guns, action figures, balls, swords, trucks, tool sets and more guns. Yes, you are correct. The toy industry is sexist. The toy industry is teaching girls to be good housewives and cleaners while the boys are being taught how to be superheroes and creative handymen. Even the essence of almost every Disney movie is that princesses need saving by a man from a superior social and economic class. And I’m not even gonna talk about Lego, that is supposed to be gender-neutral brand while its line dedicated to girls is heavily based on pet care, princesses and shopping.

Our society has made significant progress towards gender equality over the past century, but when it comes to the world of children, the toys seem to be moving in the opposite direction, rigidly reinforcing stereotypes about traditional gender roles. Toys in the earliest stages of childhood are the tools of early education and learning, so, the way your children play may affect how their brains develop.

Pink and blue have been used since the 19th century as gender signifiers, especially in nurseries, so pink-ification is a quite new phenomenon. As a result of capitalism, these two colours have rapidly entered the toy market, limiting children’s choices and subconsciously pushing them towards the idea that a woman’s place is in the kitchen. Young children don’t know what sexism is, they only know that pink is for girls and blue is for boys, so are the highly gendered pink and blue toys they are playing with. Even though they haven’t heard any sexist assumptions in their early childhood, they must think that girls should do the household chores as all the pink kitchen and cleaning sets are covered in pictures with happy young girls carrying around a mop bucket or casually hoovering the house, as if these activities were the apogee of fun.

We can’t just deny the fact that the toy industry is limiting children and guiding them towards traditional gender roles. We can’t deny the fact that the toy industry is sexist, as they decide on what toys boys and girls should play with. We can’t just let this industry to subconsciously raise girls to be cleaners and housewives by selling them pink mop buckets and kitchen sets.

This is not about being anti-pink or anti-blue. It’s not about being an angry feminist either. It’s just about being anti-limitation and raising open-minded children who can play with whatever they want without being ashamed because of society’s standards that stigmatise boys who play with pink dolls, and girls who enjoy playing with Nerf guns. We all know that both Barbies and Nerf guns are freaking cool so why can’t our children think the same?

Industria jucăriilor îi învață pe copii să fie sexiști

Îmi aduc aminte exact de o întâmplare de pe când aveam vreo 7 ani și am mers să mă joc la un prieten din copilărie. Îmi amintesc de cât de șocată eram când îl văzusem pe prietenul meu jucându-se cu păpuși Barbie. Nu mai văzusem așa ceva până atunci. De ce s-ar juca un băiat cu jucării pentru fete și nu cu mașini? Chiar dacă mi-am petrecut jumătate din copilărie jucându-mă cu Lego și construind buncăre în grădină, activități deloc feminine aș putea spune, m-am jucat și cu păpuși cât pentru o viață. Eram șocată, pentru că toți băieții pe care îi văzusem până atunci la grădiniță, se jucau agresiv cu jucării pentru băieți. Crescusem, dar uneori mai vorbeam cu prietenii despre „incidentul” cu păpușile Barbie și prietenul meu din copilărie, căruia, ne gândeam noi, sigur îi plăceau băieții. Spre surprinderea mea și a prietenilor mei, băiatul care se juca cu păpuși, devenise un băiat matur căruia îi plac fetele la fel de mult cum îi plăceau păpușile Barbie.

Adevărul este că băieților le place să se joace cu păpuși, iar fetelor le place să se joace cu mașinuțe, asta până când noi și strategiile de marketing le spunem să nu o facă. Nu putem trece peste faptul că industria jucăriilor câștigă milioane vânzând jucării orientate doar băieților sau doar fetelor. Fă o tură printr-un magazin de jucării și vei observa diferențele între jucăriile pentru fete și cele pentru băieți. Seturi de bucătărie roz, mopuri, mături, călcătoare de fier mov și chiar și aspiratoare în mărime naturală pentru fetele adevărate din ziua de azi.

Acum dă o tură printre jucăriile pentru băieți. Vei vedea sute de mașinuțe, arme, mingi, săbii, seturi de război și chiar și mai multe mașini. Da, chiar e adevărat. Industria jucăriilor este sexistă. Această industrie îndrumă fetele spre cariere de succes: casnice, bucătărese sau chiar menajere perfecte, până când băieților le rămâne jobul de supereroi, sportivi sau oameni de știință. Chiar și majoritatea filmelor Disney se bazează pe ideea fetei sărace care are nevoie de ajutorul unui bărbat dintr-o clasă socio-economică mult mai înaltă decât al ei. Chiar și branduri precum Lego, care nu încearcă din răsputeri să marketeze jucăriile spre un anumit gen, au colecții exclusive, dedicate fetelor, care, de cele mai multe ori, se bazează pe îngrijirea animalelor de companie, pe malluri sau pe prințese.

În ultimii câțiva ani am făcut progrese vizibile pe tema egalității dintre sexe, dar când vine vorba de lumea copiilor, jucăriile par să înainteze spre direcția opusă, protejănd stereotipurile tradiționale legate de rolurile de gen. Jucăriile în prima etapă a copilăriei sunt instrumenele educației, iar felul în care copilul tău se joacă, poate afecta dezvoltarea creierului său.

Culorile roz și albastru au fost folosite încă din secolul al 19.-lea pentru diferențierea sexelor. Ca un rezultat al capitalismului, aceste două culori au fost preluate rapid de industria jucăriilor, limitând opțiunile copiiilor și sugerându-le că locul femeii este în bucătărie. Majoritatea copiilor nu știu ce este sexismul. Ei știu doar că rozul este pentru fete, albastrul e pentru băieți, precum și jucăriile roz și albastre la care au acces și cu care se joacă de la bun început. Chiar dacă nu au auzit fraze sexiste de la cei din jur, ei pot deduce cu ușurință faptul că fetele ar trebui să se ocupe de curățenie și gătit din moment ce jucăriile marketate cu roz le aparțin fetelor. Și nu numai că sunt roz, aceste jucării sunt deseori decorate cu poze în care fetițele aspiră sau dă cu mopul, de parcă aceste activități ar fi apogeul distracției.

Toată treba asta nu e despre a fi anti-roz sau anti-albastru. E despre a fi anti-limitare și a crește copii lipsiți de prejudecăți, care se pot juca cu orice vor ei fără a fi rușinați din cauza standardelor din ziua de azi, care stigmatizează fetele care se joacă cu arme Nerf și băieții care se joacă cu păpuși Barbie. Cu toții știm că păpușile Barbie sunt la fel de cool ca și armele Nerf. De ce nu le putem spune acest lucru și copiilor noștri?

A szexizmus a játékboltokban kezdődik

Tisztán emlékszem arra a napra amikor meglátogattam egy gyerekkori barátomat. Hét éves lehettem, de mai napig él bennem a kép, arról, ahogyan a barátom a szőke Barbiejával játszott. Fura volt látni az egész jelenetet, hiszen én mindig is úgy tudtam, hogy a fiúk autókkal és kardokkal játszanak. Nem Barbiekkal. Valahogy nem illett össze a kép az én hétéves gyermekfejemben és arra gondoltam, hogy valami biztosan nem stimmel vele. Nem mondom, én sem csak Barbiekkal ütöttem el az időm gyerekként, szinte a fél gyerekkoromat azzal töltöttem, hogy Legóztam és bunkereket építettem a kertben a legjobb barátommal, ami nem volt a leglányosabb dolog a világon. Szóval nem értettem, hiszen addig csak olyan fiúkat láttam, akik durván játszottak az oviban az autóikkal, nem pedig babákat öltöztettek. Még rá pár évre is volt, hogy ez az eset szóba került, amikor a barátaimmal beszélgettünk és persze rosszindulat nélkül, de megvoltunk győződve arról, hogy biztosan azért játszott Barbiekkal, mert a fiúk tetszettek neki. Meglepő vagy sem, egy olyan fiatalember lett belőle, aki manapság annyira szereti a lányokat, mint pár évvel ezelőtt szerette a babáit.

Azért meséltem el ezt az egész történetet, mert nem tartom megfelelőnek, hogy a gyermekek már kis kortól beleütköznek olyan előítéletekbe, amelyeket a játékok marketing stratégiái gyártottak. A valóság az, hogy a fiúk szeretik a babákat, a lányok pedig szeretik a kisautókat, mindezt pedig addig, amíg mi, illetve a játékipar, arra tanítjuk őket, hogy ne tegyék. Tegyél egy kört a lányoknak szánt játékok között és rengeteg rózsaszín konyhaszettet, lila vasalót, seprűt, illetve porszívót is látni fogsz.

Most pedig tegyél egy kört a fiúknak való játékok között: pisztolyok, kardok, akciófigurák, labdák és autók, lehetőleg mind a kék valamelyik árnyalatában pompázva. Próbálom lebeszélni magam a gondolatról. Miért is volna a játékipar szexista? De sajnos minden jel arra utal, hogy az, hiszen arra tanítja a lányokat, hogy tökéletes háziasszonyok és takarítónők legyenek, míg a fiúkból katonákat, sportolókat és szuperhősöket próbál nevelni. Még a Disney mesék többsége is arról szól, hogy a női karakter, aki később hercegnővé válik, egy gazdag férfi segítségére szorul. 

Az elmúlt pár évben rengeteget fejlődtünk, mint társadalom, legfőképp ha a nemek közötti egyenlőségre gondolunk. De miért van az, hogy ha a gyerekek világára fókuszálunk, a dolgok az ellenkező irányba haladnak? A korosztálynál, amely a legbefolyásolhatóbb, a játékok többsége visszapróbálja idézni a múlt nemre vonatkozó sztereotípiáit. Pink vasaló a lányoknak, kék pisztoly a fiúknak. Az, hogy a gyermeked egy adott játékkal játszik, nagyban befolyásolhatja azt, ahogyan az agya fejlődik, hiszen gyerekkorban a játékok a korai tanulás részét képezik.

A rózsaszínt és a kéket a 19. század óta használják arra, hogy a nemeket megkülönböztessék vagy szimbolizálják. Mindenki tudja, hogy a rózsaszín „lányos”, míg a kék az „fiús” szín. A kapitalizmusnak köszönhetően, a játékipar sem menekülhetett e két színtől. Rövid időn belül, minden játéküzletet elárasztott a kék és a rózsaszín, limitálva a gyerekeket és tudatalatt arra tanítva őket, hogy egy lány helye a konyhában van. A gyerekek nem tudják mi az a szexizmus, csak annyit tudnak, hogy a kék a fiúknak, a rózsaszín pedig a lányoknak való, s ez éppen elég arra, hogy a játékokat látván, kialakuljon bennük egy téves kép arról, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálnia egy fiúnak vagy egy lánynak. Annak ellenére, hogy gyerekként nem igazán hallhatnak szexista kijelentéseket arról, hogy a nőnek mosnia, főznie és takarítania kell, ez a világszemlélet könnyen kialakulhat bennük ha végigsétálnak a lányoknak szánt rózsaszín játékok között, amelyeken boldog, seprűvel és vasalóval pózoló kislányok képei vannak.

Nem hunyhatunk szemet a tény felett, hogy a játékipar limitálja a gyermekeket, rájukerőltetve bizonyos, nemre vonatkozó sztereotípiákat. Észre kell vennünk, hogy a játékipar simán eldönti a gyerekek helyett azt, hogy mivel játtszanak és mivé váljanak, csupán azzal, hogy a két szín segítségével kódolja a játékokat nemre vonatkozóan.

Ennek az egésznek nem az a lényege, hogy meggyőzzek bárkit is arról, hogy anti-rózsaszín legyen vagy anti-kék. Ez az egész csupán arról szólt, hogy néha az anti-korlátoltság segíthet abban, hogy széles látókörű gyermekeket neveljünk, akik ugyanúgy tudnak játszani babákkal, mint ahogyan kisautókkal is, anélkül, hogy azt gondolják, hogy amit tesznek nem helyes vagy társadalmilag elfogadott. Mert mindenki tudja, hogy a Barbiek és a Nerf pisztolyok egyformán menők. Miért ne gondolnák ezt a gyerekeink is?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *