Morning thoughts

ENG:

The alarm goes off and you hit the snooze button for the fourth time this morning. Someone is knocking at the door. Shit. You don’t even care. You know that no one ever comes to see you, but hearing someone’s aggressive knocking early in the morning is utterly annoying. You also wake up feeling sick because you are not your old self anymore and two glasses of wine are giving you a major headache the day after. You see the mess in your room and all the dirt on the floor and remember that you have been procrastinating for two weeks. You told yourself every night that you are gonna vacuum and mop your whole room the next day. But you ended up only vacuuming it because it took 2 minutes. You weren’t able to do the mopping either. You didn’t have time for it because it was funnier to slowly fall into a lethargic state of mind.

You notice the wall which has a massive amount of sticky-notes on it. Being lightheaded has been one of the worst and most annoying thing about you. Knowing that you forget everything every time, you have been writing notes for years now. You wrote notes on your phone and laptop, in diaries and on hundreds of post-its. Eventually, you started writing notes about where can you find the other ones.

You smiled when you imagined a few years ago how beautiful and easy your life’s gonna be when living alone. Now you are smiling when you are planning a two weeks visit to your parent’s house. And you are smiling when you know what are you gonna cook for the next week. And when you can fall asleep before midnight. And when you have an interview. And two weeks after you have another interview. And you are smiling when you feel that the burnout that has been affecting your creativity for months, starts fading away. And you start writing and creating again. And you know you will succeed this time. You feel it’s gonna be ok. There is nothing that can put you off from now on. Not even the alarm. Nor the person who’s knocking at the door. Nor the sickness. And nor the mess in your room because you did the cleaning you have been planning for ages. And you even set out all your notes.

And maybe not now, but someday you will see that there is no art like yours. Because there is no one on this planet that hates being dependent on something or someone like you do. And you are smiling because the sunlight brightens up your whole room. And it’s Saturday.

HU:

Csörög az ébresztőóra, amit már negyedszerre nyomsz ki. Vagy kopognak az ajtón. Basszameg. Nem érdekel, úgysem hozzád jöttek. Sohasem hozzád jönnek. Vagy talán a hányinger ébresztett fel, mert már te sem vagy a régi és két pohár vörös bor a padlóra küld. Vagy megláttad a koszt a padlón. Már két hete igéred magadnak, hogy felporszivózol és feltörölsz. De mindig csak odáig jutsz el, hogy felporszivózz. Mert az két perc. A felmosóvödröt pedig meg kell tölteni vizzel. És soha nincs kedved megtölteni vizzel. Meg amúgy legtöbbször időd se volna megcsinálni, mert inkább mély letargiába süllyedsz. 

Felnézel az iróasztalod feletti falra, ami tele van ide-oda ragasztott jegyzetekkel. Világéletedben nem tudtál megjegyezni semmit. Soha. Ezért jegyzeteket irtál a telefonodra, a laptopra, naplóba, füzetbe, post-itekre végül pedig jegyzeteket irtál arról, hogy hol találod meg a jegyzeteid.

Pár éve mosolyogtál, amikor arra gondoltál, hogy milyen jó lesz egyedül. Most mosolyogsz, amikor arra gondolsz, hogy hazaugrasz két hétre. Meg mosolyogsz, amikor előre tudod már mit főzöl a következő héten. Meg amikor sikerül 12-kor elaludnod és nem felkelned négyszer egy éjszaka alatt. Meg amikor behivnak egy interjúra. És rá két hétre behivnak egy másik interjúra. Meg amikor három hónap után elkezdesz újból irni. És érzed, hogy most sikerülni fog. Hogy semmi sem zökkent már ki ebből az állapotból. Sem az ébresztőóra. Sem az, hogy az ajtón kopognak. Sem a hányinger. És sem a kosz, mert rendet raktál és felmostál. És rendszerezted a jegyzeteid.

És lehet, hogy most nem, de valamikor be fog igazolódni, hogy nem létezik művészet mint a tied. Mert senki sem utálja olyannyira mindazt ami függővé tesz, ahogyan te teszed. És mosolyogsz, mert beszűrődik a reggeli napfény az ágyad szélére. És szombat van.

Till the next time,



Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

I accept that my given data and my IP address is sent to a server in the USA only for the purpose of spam prevention through the Akismet program.More information on Akismet and GDPR.